Kedves Önkéntes Angyalok!
Csak ma regisztráltam Nálatok, és a gyors reagálásotoknak hála, már sikerült is felvennem a kapcsolatot a hölggyel, aki egyedül neveli az autista kisfiát egy tanyán, mióta a férje meghalt (A jeligéje: „Tanyasiélet 20210111”).
Azonnal megindított a története, mert bár „papíron” én is egyedül neveltem fel egy fiút, folyamatos érzelmi és konkrét, anyagi segítséget is nyújtott a családom. Úgy érzem, nélkülük nem sikerült volna, vagy csak sokkal gyötrelmesebben mentek volna a dolgaim. Azért választottam tehát éppen ezt a hölgyet, mert tudom, mennyivel nehezebb sors jutott neki, mint nekem, és mennyivel kevesebb lehetősége van egy tanyán bármiféle támogatást kapni.
Felhívtam, és úgy éreztem, szinte mellékesen esett meg, hogy elkértem a számlaszámát, és ő megadta. A figyelmünk sokkal inkább a beszélgetésre irányult – nem hívják sokan, sőt alig valaki. Kérdeztem az életéről, mesélt a férje betegségéről, a kisfiáról, a tanulásról, a tanyasi életről, a kertről, a baromfiról, a takarmányárakról, annyi mindenről. És folyt is a szó könnyen, hiszen én is vidéken élek, nem idegen tőlem az ő világa. Egyszerre fájt a szívem érte és a gyerekéért, ugyanakkor valami hálát is éreztem amiatt, hogy milliószor több közös dolgot találtam bennünk, mint amennyi különbséget a helyzetünk között. Sajnos nekem sincs annyim, amennyit szívemből adni szeretnék ennek a finom lelkű nőnek, de alkalmanként egy szerényebb összeggel, amíg van rá lehetőségem, segíteni fogom. Mostantól ismeretlenül is összetartozunk.
Köszönöm, hogy összehoztatok vele, köszönöm a munkátokat, szeretettel gondolok Rátok:
Egy anonim támogató
