Szerény álmok egy penészes parasztházban

Minden nap a kilátástalansággal küzd egy hajdú-bihari albérletben Nándi és Veronika. Három kiskorú gyermeket nevelnek az arra alkalmatlan albérletükben: rossz nyílászárók és nyirkos, penészes falak, korszerűtlen fatüzelésű kályha. A téli időszakban ezért az egyetlen olyan szobába kényszerült a család, amit lakhatóvá tudtak tenni.

Veronika 32 éves, még GYES-en van, azelőtt közmunkás volt, Nándi alkalmi segédmunkásként dolgozik, ami sajnos túl alkalmi: csak időnként tud hazavinni a családjának pénzt, ezért mára milliós tartozást halmoztak fel különböző ki nem fizetett számlákból. Az édesapa szívbetegsége és egyre súlyosbodó depressziója tovább nehezíti az életüket. A gyerekek 7, 4 és 1,5 évesek: a nagyfiú látásproblémákkal küzd, a kisebbik leány pedig az autizmus jeleit mutatja, így kivizsgálásokra járnak vele.
Fő bevételük alig 100.000 forint, ezért a nélkülözés mindennapos vendég náluk.

Amire szükségük van: anyagi támogatás az adósság rendezéséhez és a mindennapok megoldásaihoz, illetve bármilyen segítség a helyenként lakhatatlan ház javításaihoz.
A család szívesen elfogad még alapvető konyhai eszközöket (tányér, pohár, edény) ágyneműt, törülközőt, élelmiszert, valamint természetesen játékokat a kicsiknek, mert arra már végképp nem telik.

Ruhaneműk is kellenek:
Nándi: 170 centi, 85 kg, 41-es cipő
Veronika: 155 centi, 60 kg, 38-as cipő

A gyerekek:
7 éves: ruha 128-as, cipő 33-as
4 éves: a kislányvékonyka, alig 14 kiló, cipő 28-as
1,5 éves: ruha: 80-as, cipő 23-as

A szülők kedves, szerény emberek, akiknek nagyon nagy szüksége van a segítségre: ebben az esetben a legcsekélyebbre is.

Scroll to Top