Kislánya művészeti gimnáziumban tanul tovább, édesapja egyedül próbál helytállni, hogy segítsen kitörni lányának a nélkülözésből

Egy apró Baranya vármegyei, határközeli kistelepülésen él a 42 éves Attila, a kislányát egyedül nevelő édesapa. A falucska szinte egyetlen utcából áll, a környéken nagyon nehéz munkát, megélhetést találni. Attila a közeli állattartó telepen dolgozik, napi bejelentéssel. Műszak után eljár a közeli szőlőkben napszámba vagy kertekbe dolgozni, mindent elvállal, erőn felül teljesít, mert kis fizetése nagyon csekély kettejük számára, sokat nélkülöznek így is.

A ház, amiben élnek tulajdonképpen egy albérlet, melyben a telek és az ingatlan gondozásáért cserébe ingyen lakhatnak, csak rezsit fizetnek. Víz, villany van, fával fűtenek.

Virág az édesapja legnagyobb mozgatórugója, mindennapjait az ő boldogulásának szem előtt tartása vezérli. A kislány 14 éves, nagyon jó tanuló, kiváló művészi adottságokkal, gitározik is. Ősztől művészeti gimnáziumban fog tovább tanulni. Imád olvasni és mivel saját könyvekre nem telik, szinte minden szabadidejét a könyvtárban tölti, falja a könyveket. Álma egy saját tablet, vagy laptop, amit a tanuláshoz, kapcsolattartáshoz segítséget jelentene. Ezenkívül szemüveges, édesapja nem tudja megfizetni a szemüveg költségét, ami 60 ezer Ft.

Attila és felesége régen elvált, van még egy közös gyermekük, akit a volt neje nevel. Így, mivel Virág az édesapjával él, nem fizetnek egymásnak gyerektartást. Mikor megteheti, ettől függetlenül igyekszik anyagilag támogatni a kisebb gyermeket is.

Amire szükségük van: Sokat költenek téli tüzelőre, ehhez jól jönne anyagi, vagy tűzifa támogatás. Virágnak szemüvegre lenne szüksége, a tanuláshoz tabletre, vagy laptopra. Ezen felül tartós élelmiszert, ruhaneműt, cipőt is szívesen fogadnak Virág részére. Méretei: női L-es ruha, 39-es cipő.

Attila halk szavú, büszke és nagyon dolgos férfi. Nem szívesen kér, de most Virág miatt, aki gimnazista lesz, úgy érzi esélyt kell adnia a jóság érvényesülésének, az összefogás erejének.

Scroll to Top